1.fejezet

Luhan vagyok

~Luhan~ 

Sok szerelmes sztori egy véletlen és csodás találkozással kezdődik. Rómeó megtalálja Júliát, az igazit. Nos az én sztorim nem teljesen ilyen. 

Luhan vagyok, egy átlagos másodéves a középiskolában. Az életemben nincs semmi érdekes. Sokan azt mondják, hogy ilyenkor van az életünk csúcspontja, hát valakinek biztos. Apukám katona, ezért külföldön él, én pedig egy vénasszonnyal, aki a "bébiszitterem". A pártalálás szempontjából is szerencsétlen vagyok. 16 év során még egyszer sem voltam szerelmes.

A tanévnyitó reggelén kipattantam az ágyból, magamra kaptam az egyenruhát és szokásosan becsaptam Bertára az ajtót.Mindig pontosan szoktam beérni, kivéve a mai napot. Mire odaértem az osztályok már felsorakoztak az udvaron, Szerencsére felismertem Sehun fejformáját, így betájoltam az osztályomat. Mögötte állt egy magas fiú, akit még nem láttam ezelőtt. Befutottam mellé. Az arca sem volt ismerős, ezek szerint nem bukott le. Lassan rám szegezte a tekintetét. Álla széles, haja pedig szőke volt. A szeme barnásan csillogott a korai nap fényével játszva. Ebben a pillanatban megszólalt a himnusz. Azon agyaltam, hogy a végénél köszönjek-e neki vagy sem. Új diák, gondolom még nem ismer senkit. A himnusz végeztével még egyszer átsiklott rajtam a tekintete. Esküszöm megijedtem tőle, szóval nem szóltam hozzá.

-Hey Brother!- Fordult hátra Sehun üvöltve.

-Szia- próbáltam suttogni.

Elkezdett fecsegni a nyári élményeiről(természetesen az igazgató és egyéb emberek beszédei alatt,az ő szokásos "üvöltökmertmiértne" hangjával) Állítása szerint sok lánnyal melegedett össze a nyár folyamán. Ja, a lüke és a csajok.

-Neked is találtam egyet öcsém!Egy igazi szőke ciklon.

-Ja,képzelem,mint múltkor.

Legutóbb, amikor Sehun vakrandira küldött az a unokatestvéremmel találtam szemben magam. 

-Ne légy már olyan negatív!- ismét üvöltött,de az előbbieknél hangosabban.

-Shhhhhh-próbáltam elcsitítani azt a lepcses száját.

Megvető pillantást kaptam a jobb oldalamról. Sehun viszonozta ezt.

               Véget ért a dögunalom évnyitó. Felmentünk a tantermünkbe. 

-Üdvözöljétek Krist,az új osztálytársatokat! Kérlek mutatkozz be.- mondta neki az osztályfőnökünk.

-Kris vagyok,Vancouverből jöttem.-

Mosolygott egy rövidet és leült a mellettünk lévő padba Jimin mellé. Az én padtársam Sehun volt. Előttünk Kai és Krystal ült. Általában őket cseszegette az órák alatt. Két rettentő unalmas óra után végre tarthattunk egy kis szünetet. Sehun odaült a többi Brotherhez(név szerint Lay, Taehyung, Kyungsoo és Suho).Előhúztam a mesterien összeállított szendvicsemet.Beleharaptam,majd Krisre sandítottam. Egyedül ült a padban és az ablakon bámult kifelé. Melléültem.

-Szia!

-Szia.

-Luhan vagyok, miért jöttél ebbe a suliba?- semmi más nem jutott eszembe,azt sem tudom,hogy minek ültem ide mellé.

-Apám itt kapott munkát Szöulban. Ez volt az albérlethez legközelebbi iskola.- Miután befejezte a mondatát visszafordult az ablakhoz. Valaki megérintette a vállamat.

Jimin volt az~